Az önkormányzati választások után ismét aktuálissá vált az önkormányzati weblapok körül uralkodó káosz rendbetétele. A problémák régóta közismertek, mégse hozott eddig egyetlenegy kormány se átütő változásokat. Az önkormányzati weblapok egyedi és drága módon készülnek. Csúnyák, nem ergonomikusak, a felhasználói élmény szó eszünkbe se jut velük kapcsolatban. Pedig nem kellene ennek így lennie, hisz a technikai feltételek megvannak, hogy az internet-hozzáféréssel rendelkező állampolgárok ügyeik nagy részét online intézhessék el. Van számos minta is, csak meg kellene őket nézni, és nem saját kútfőből összehozni valamit, ami legfeljebb a közepes színvonalat súrolja alulról.

Az itbusiness októberi számában jelent meg Mártonffy Attila: Központilag hatékonyabb című írása a kérdésről. A cikk kiválóan, számokkal jól alátámasztva mutatja meg nekünk, hogy milyen hihetetlen pazarlás folyik azzal, hogy az önkormányzati ügyintézés és maguk a honlapok fejlesztése nincs összehangolva. A számok sokkolóak. Mártonffy Attila szerint egy hatékonyabb elektronikus közigazgatással akár évi 250 milliárd forintot is spórolhatna az állam. A számok nagyok, de szerintem ennél is többet el lehetne érni, olyan alacsonyra van rakva a léc jelenleg.

Ettől a cikktől függetlenül is több helyről lehet hallani, hogy a felhasználó szempontokat előtérbe kellene helyezni, ügyfélközpontú elektronikus közigazgatásra lenne szükség. Alapvetően várakozással tekintek előre, hogy vajon most is a szokásos frázisok puffogtatása lesz, vagy valóban történik-e majd valami. Egyelőre úgy néz ki, hogy csak a retorikai fázisban van az elektronikus közigazgatás megreformálása. Valós lépésekről az ergonómia területén még kevésbé hallani. Legalábbis én nem tudok arról, hogy az állam mindent megtenne azért, hogy az országban lévő maréknyi webergonómust mozgósítsa, és a hazafias célok szolgálatába állítsa őket. Ezen a téren nagy a hallgatás még. Pedig ha komolyak a szándékok, akkor ennek látható nyomainak kellene már lennie.

Pedig a minőségi tervezés és ergonómia segítéségével a Mártonffy Attila cikkében becsült 20%-os hatékonyságnövelés is túlszárnyalható lenne. Jakob Nielsen nyomán tudjuk, hogy egy átlagos ergonómia fejlesztéstől, még ha máshoz nem is nyúlunk, 135%-os eredményjavulás várható (Újabb írása szerint már "csak" 83%, de az fejlett nyugati viszonyokra vonatkozik.). Ha a jelenleg végrehajtható folyamatokat ergonómiailag optimalizálnánk, akkor hatalmas, elpazarolt erőforrásokat lehetne felszabadítani. Természetesen ez az egyes egyedi önkormányzati honlapoknál nehezen lenne kivitelezhető. A jelenlegi ezerfajta helyett önkormányzati oldal sablonokat kellene fejleszteni, amelyek könnyen bővíthetők és frissíthetők lennének. Minden településtípusnak (község, kisváros, nagyváros stb.) lenne egy sablonja, amely személyre szabható lenne designjában és funkcióiban is. Sopron és Makó igényei nem különbözhetnek annyira, hogy ne lehessen őket központilag kielégíteni, de ugyanez igaz nagyobb városokra is, mint Szeged vagy Debrecen.

Felvetődhet a kérdés, hogy akkor hol marad az egyediség? Nos, az egyediségre ezen a szinten nincs szükség. Az egyediség legyen a tartalomban, a szövegben, a képekben és a településekben magukban. Ha az önkormányzati irodákra gondolunk, akkor azoknál sincs olyan elvárásunk, hogy a mezőkövesdi irodának igazi matyó helynek kell lennie, a szegediben meg paprikafüzéreknek kell lógniuk. Az uniform honlapszerkezet kifejezetten jó a polgároknak. Egy mindenki igényeit jól kielégítő, ergonomilag átgondolt honlap az embereknek könnyebb eligazodást biztosít, még akkor is, ha lakhelyet változtatnak. Minden ugyanott lesz, ugyanúgy működik.

A hatékonyabb és olcsóbb államigazgatás azonban duplán spórol. A megelégedett, online ügyintéző polgárok nem sorokban ácsorognak, majd utána egész nap bosszankodnak, hogy sok órájuk elment, hanem produktívan dolgoznak munkahelyeiken, vagy legalábbis valami értelmes programmal feltöltődhetnek. Ha gyors az ügyintézés, akkor az állam már nem egy olyan valami lesz, ami mindig borsot tör az orrunk alá, hanem esetleg egy szolgáltató intézményként gondolunk rá. Hogy mindez álom vagy valóság lesz, nem tudhatjuk. Szeretnék hinni benne, aztán majd meglátjuk.